gototopgototop
  1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Bátmonostor kialakulásának története

Bátmonostor Bács-Kiskun megyében, Bajától délre fekszik. Az egykori baracskai Duna-ág mentén alakult ki a katolikus magyar községnek az a csoportja, melynek Bátmonostor is tagja, Nagybaracska és Dávod mellett. Bátmonostoron az ősemberi élet kétségtelenül megállapítható, ezt a kutatások is igazolják: lyukas kőtáblák, csiszolt kővésők és neolitkori edénytöredékek kerültek elő községünk területén.

Évezredek viharait leküzdve, egymást hajszoló vándorcsapatok: kelták, dábok, jazygok, szarmaták, hunok, avarok és más népek vonultak át a mai Bátmonostor ősi földjén. Ittlétükről tanúskodnak a Jankó-dűlőben, Baja-Bátmonostor határvonalában, a Nagy—Sumár dűlőben kiásott rendkívül értékes leletek, melyek egy része ma is látható a zombori múzeumban és a budapesti Nemzeti Múzeumban.

A római Ammianus Marcellus feljegyzése szerint a honfoglaláskor ez a vidék Salanusnak, az itt élő szlávok vezérének volt a birtoka, akit a honfoglaló magyarok népével együtt elűztek a birtokról. Földjének elfoglalása után letelepedve a Vajas folyó mellett ütött tábort az Árpád nemzetség több tagja. ,,…ad partes Budrug pervenerunt et iuxta fluvium Voyos castra metati sunt et inpartibus illis dux dedit terram magnam cum omnibus habitatoribus suis Tosunex parti Lelu cum avuncuto suo Culpum Patre Botond…”

Magyarul: ,,Árpád vezér Tasnak, fél atyjának nagybátyjának, Kölpénnyel, Botond atyjával együtt nagy földet adott összes lakóival…” Az idézet szerint történeti realitása van Botond itteni szereplésének és valószínű, hogy Bodrog vármegye alapjai a Botond nemzetség szállásterületén keletkezett.

A XII. század végi nagy birtokadományozások idején idegen nemzetségek /más vármegyéből/ is betelepültek Bodrog vármegyébe. Így kapott itt birtokot a Becsegergely nemzetségbeli Both bihar-megyei ispán is, aki 1192-93-ban kolostort kezdett építeni kapott birtokán, a Bodrog-vármegye területén találkozó két hadiút kereszteződésében és ugyanitt települést is létesített. A települést Both ispán nevéről Bothmonostorának nevezték el. Both nevét és emlékét nevében ma is őrzi Bátmonostor község.

A falu lakossága a török hódoltság és az azt követő felszabadító harcok során elmenekült, elpusztult. A XIII. században telepítették újra a községet jobbágyokkal, akik a felvidékről és a szomszédos dunántúli területekről érkeztek.

1761 jelentős évszám Bátmonostor történetében. A kamara a pusztafalusi templomot lőporral felrobbantotta és a templom felhasználható anyagából Grassalkovich az új telepesek részére a régi templomtól északabbra, a mai templomot felépítette és a templom körül lefektette a mai község alapjait. A templom körül felépült a mai Bátmonostor. A templomot Grassalkovich, a község földbirtokosa és kegyura Szent József tiszteletére 1761-ben átadta rendeltetésének. A templom felépítése után 1771-ben a bátmonostori parachia plébánia rangra emelkedett. Ez az évszám nagyon nevezetes a község életében, ugyanis ettől az évtől vezeti a plébánia a község első anyakönyveit. /születési, halálozási, házasságkötési/ Az egykori baracskai Duna-ág mentén kialakult községet a XIX. század közepétől a túlnépesedés veszélye fenyegette, ezért rajzottak ki családok a határos, sokacok lakta Hercegszántóra.

Ez a vidék, Bácska, nemzetiségekkel tagolt népei között, a magyarok egyik különálló néprajzi csoportjának tekinthető, falvait a közösségen belüli házasodás szokása és a kulturális rokonság köti össze.
Bátmonostornak jelenleg 1690 fő lakosa van (2010.12.31-i KSH adat szerint). A község a Hajós-Vaskúti Borvidékhez tartozik, területe 37,95 négyzetkilométer.

1. kép: Ómonostor alaprajz

Forrás: Bajai Honpolgár, 1991. július

Az ezredfordulón a Duna egyik nagy baloldali mellékág (a Kalocsa feletti) Foktőről kiindulva Bezdánnál ömlött vissza a Dunába, és a Vajas nevet viselte. (Egyes részei még ma is fellelhetők!) A Dunával párhuzamosan haladó “Nagy Hadiút” a Budával szemben lévő Pestről indult ki és Grebecen (Bátmonostor valószínű előző neve), majd Péterváradon át Belgrádba vezetett. Grebec-Bátmonostor községnél, mely akkor a Vajas partján feküdt, keresztezte a kelet-nyugati irányú “Selyem Út” (az irodalmi Káliz-út nevén szerepel), mely Kínából kiindulva Magyarországon át vezetve Észak-Olaszországban végződött.
E fontos helyet – ahol a XI. században már erős földvár állott – a XII. sz. végén a magyar király a Becsegergely nemzetiségbeli Both Bihar megyei ispánnak adományozta. (E terület a magyar honfoglalás előtt Salanus – magyarul Zalán – szláv király birodalmához tartozott.)
Both ispán 1192-ben kolostort kezdett építeni a kapott birtokon. A felépült kolostort és kolostortemplom a későbbiek folyamán többször is szerepet játszik mind a magyar, mind a szerb nép életében. Történetét két részre oszthatjuk: 1. a bátmonostori kolostor római-katolikus korszaka (1192-1526-ig), 2. a bátmonostori (Mali Manasztir-i) kolostor szerbpravoszláv korszaka (1526-1723-ig).

A bátmonostori kolostor római-katolikus korszakának rövid áttekintése:
A kolostor és a hozzá tartozó templom román stílusban épült fel (ezt a Henszlman Haynald féle ásatások 1871-ben igazolták), és ott bencés szerzetesek éltek. A kolostortól mintegy ötven méterre volt az uraság kastélya. (Ezt Biczó Piroska 1987-es feltáró ásatása igazolta). A kolostort és templomot a környékkel együtt feldúlták 1241-ben a tatárok, akik egész Magyarországot végigpusztították a Muhi csatavesztés után. 1345-ben 12 ágostonrendi szerzetes telepedett meg a kolostorban, s a kolostortemplomot a “Boldogságos Szűzről” nevezték el. (A tatárdúlás nyomait Kőhegyi Mihály 1966-os ásatásai tisztázták, tárták fel.) 1514-ben a Dózsa György-féle keresztesháború, illetve, ahogy a történelem emlegeti: a parasztlázadás alkalmával Dózsa délvidéki seregei és Sziljánovics szerb despota (a dunai naszádosok vezére) csapatai dúlják fel a kolostort és környékét. A lázadás leverése után a kolostor újjáépül, gót stílusban. (Ezt ugyancsak a Henszlmann-féle ásatások tisztázták 1871-ben) 1526-ban, a mohácsi vész után, a török dúlja fel a kolostort és vidékét, s a katolikus dominikánus szerzetesek végleg elhagyják a kolostort.

A Mali Manasztir-i (Bátmonostor) kolostor szerbpravoszláv korszaka:
A Kalocsai Érsek 1880. évi Schematizmusa említi – közelebbi évszám nélkül – hogy a bátmonostori kolostort a szerzetesek a török hódoltság idején elhagyták, s ott szerb kalugyerek telepedtek meg. A bátmonostori katolikus plébánia “Háztörténete”(Historia Domus) őrzi a Török Vincze plébános 1967-es levélváltását a ziric cisztercia apátság levéltárosával, miszerint ott található írásbeli adat arról, hogy a szerb kalugyerek mindjárt a török (1526 évi) elvonulása után ott megtelepedtek és a kolostort rendbe hozták, 1527/28-ben Cserni Iván (Crni Jovan) a “Fekete (Nenad) Cár” szerb hadai pusztítják a törökök által már úgyis feldúlt és éppen éledező Bácskát, így a bátmonostori kolostort is.
E cikk szerzőjével Gálity V. Lyubinkó volt hercegszántói esperes közölte még az ötvenes években a szerb Schematizmus alapján, hogy 1541-ben Budát másodszor is elfoglaló török sereg a Pest-Solt-Pétervárad-Belgrádi hadiúton haladt hazafelé (Bátmonostor környékén kb. augusztus-szeptember elején vonulhattak át), és Bátmonostoron “meglepték” a szerzeteseket. Egyet – aki éppen misézett – (mivel a misét megszakítani nem lehet!) sz oltár előtt mészárolták le, a többi a Vajas-menti nádasokban Baja irányába menekült. Baja-Bátmonostor között félúton, a mai Vodicánál érték utol őket az üldözők, s itt 7-8 szerzetest szintén felkoncoltak. (Más verzió szerint itt állítottak csapdát a nádasokból az útra kimerészkedő menekülőknek, s végeztek velük.) A török had elvonultával az elő-merészkedő környékbéli rácok eltemették a szerzeteseiket, ott helyben. (E hely azóta szerbpravoszláv búcsújáróhely, búcsúja augusztusban, Preobrazsenije napján van.)

A kolostorban újra megtelepedtek a Bazilita rendi szerb szerzetesek, s a leírások szerint az 1690-es Nagy Szerb Népvándorlás (Velika Seoba Srba) alkalmával a Magyarországra császári-király pátenessel érkező és tőle sok kiváltságot kapott szerbségnek a Felső-Bácskában fontos irányító, kulturális és szerb nemzeti központja volt, vallás tevékenysége (szentségek kiszolgáltatása, kolostori iskoláztatás, egyházi hitoktatás) mellett.
A Rákóczi-féle szabadságmozgalomnak (1703-1711) kezdetén a bácskai szerbség a fejedelmi csapatokkal rokonszenvezett, de egy félreértés folytán – csatlakozva a fejedelme ígéretében – a császár-király pártjára álltak. Ettől kezdve – a leírások szerint – a tatárok és törökök kegyetlenségeit felülmúló tettekkel és cselekedetekkel irtották egymást magyarok és szerbek. Így egy alkalommal Esterházi Antal kuruc talpasai (gyalogság) kocsikra ülvén megtámadták a felsőbácskai szerbség irányítóközpontjának számító bátmonostori “Átváltozás” (“Preobrazsenije”)-nak nevezett szerbpravoszláv kolostorát is, A szerzeteseket a kolostorban felkoncolták, a nádasokba menekült népre nádasokat rágyújtották. (Rákóczi írja emlékirataiban: “A megrémült rácok mindenfelé menekültek, a mieink vadászatot tartottak a mocsarakban és rájuk gyújtották a nádasokat, ahová visszavonultak… Éreztem, hogy ez a vállalkozás nem nagy becsületet szerez nekem…”) Az eseményekről Darva Ferenc kuruc főhadnagy a következő jelentést küldte a kecskeméti “Érdemes Tanácsnak”: “Mi az egész Bácsországban a Dunán-Tiszán innen lévő (azaz: Duna-Tisza közi – a szerző) nagy roppant helyeket összeégettük”. (Ekkor pusztították el a kurucok a bajai Szt. György templomot is.) Az 1702-es – török kor utáni első bácskai szerbpravoszláv – összeírás szerint Baja főesperesi székhely volt, 3 bajai templommal, s hozzátartozott 11 környező községben élő szerbpravoszláv lakosság, de tudomásunk szerint csak Dávodon és Kulán volt szerb templom. A főesperes hatásköre természetesen a kolostorra nem terjedt ki, s így a bajai szerbpravoszláv vonatkozású adatok között a kolostorra vonatkozót nem találhatunk! A harcok elültével (a szatmári békekötés után) a környék szerb lakossága visszatér elpusztított otthonába, s viszatérnek a szerzetesek is kolostorukba.

1715-ben és 1720-ban a császár-király rendeletére adókivetés céljából a Bácskában is végeznek összeírásokat, majd adókat vetnek ki, így a bátmonostori szerbekre is , akik hiába hivatkoznak addigi adómentességükre. 1722-ben Baján (mint volt szerb vajdasági székhelyen) a felsőbácskai szerbek nagygyűlést tartanak, s kiváltságaik tiszteletben tartását (adóik eltörlését) kérik az Udvari Kamarától. Eredményt azonban nem érnek el. Emiatt 1723-ban a bátmonostori szerb lakosság átköltözik Rigyiczára és Sztanisityre (helyükbe bunyevácokat és magyarokat telepítenek) és velük egyidejűleg a szerzetesek is elhagyják a kolostort.
Az elhagyott kolostor pusztulásnak indul, mivel időközben a falut is áttelepítik valamivel távolabbi, magaslati helyre, ahol biztonságosabb az élet az eddigi árvizek miatt. 1761-ben az Udvari Kamara a kolostort és a templomot felrobbantatja, köveinek elhordása templom (bátmonostori új templom, a garai és vaskúti katolikus templomok) és házépítésekhez megkezdődik. Megemlíthető, hogy leírások szerint a kolostortemplom egy szépen faragott köve, mely az “Átváltozás” jelét ábrázolta, a bátmonostori új templom sekrestyéjébe, míg néhány ablakkerete a templomtorony portáljába (ma is láthatók) lettek beépítve. A régi község, urasági kastély, kolostor és kolostori templom romjai betemetődtek, s helyüket ma már csak dűlő-név (Pusztafalu, Ómonosrora, Ófalu) jelzi.

Bátmonostor község 1846. évi adatszolgáltatásában ez olvasható a kolostorra vonatkozóan: “Ezen kolostor volt a görög nem egyesült egyház birtokában is, de hogy mindenképpen jutott (oda) arról bizonyosat nem tudni, annyi azonban áll, hogy e romok helyére Úr színe változása napján számos g. n. e. vallásúak látogattak, s egész éjjelen át az ájtatosságaikat végezték”.

Dr. Lovas György
(Megjegyzés: a szerző e cikk elkészülésekot Gálity Lyubinkó volt hercegszántói alesperes szóbeli közléseit, Pesty Frigyesnek a múlt század végi összeírásait e helyiségről, valamint dr. Vágvölgyi Ferenc kéziratát (Bátmonostor község monográfiája 1945-ig) használta fel.)

2. kép: A mai templom éjszaka

Videógaléria

Képgaléria

Térkép