A bátmonostori viseletek öltözködési sorrendje:

Lányok, asszonyok:
A lányok, asszonyok haját először 2-5 ágba fonták, majd kontyba kötötték és fejkendővel lefedték. Kisebb leánygyermek haját általában két copfba vagy fonatba kötötték. Ha bálba mentek a lányok, akkor nem kendőt, hanem főkötőt viseltek, mely a kendőnél erősebb anyagból készült és díszesebb volt.

Ezután öltötték magukra a bibbancsos kapcát – mely a harisnya volt. Majd a kisalsószoknyát, vagy nadrágot, mely a fehérnemű helyett volt. Eközben vették fel a hímzett papucsot vagy a kapcsos bőrszandált /mert a későbbiektől már nehéz lett volna/.

Aztán a turni = farpánt következett, amit a derekukra, közvetlenül a csípő fölé kötöttek. Ennek célja a szoknyák tartása volt. A blúz következett; mely slingölt volt. A blúznak vagy cokinak testre szabottnak kellett lennie, az aljának rá kellett feküdnie a szoknyára. Ezután öt alsószoknyát más néven pöndőt vettek magukra. Ezt követte a felsőszoknya, a mellény vagy pruszlik, valamint a slingölt kötény.
A bögyösing, vagy blúz ujját a végén masnival megkötötték, s ha szükség volt rá még gyöngysort kötöttek magukra és slingölt kendő volt a lányok kezében.

Legények, férfiak:

A legények, férfiak öltözéke egyszerűbb volt a lányokénál, asszonyokénál. A legényeknek különösebb hajviseletük nem volt; a legények felvették alsóruhájukat, majd a bőszárú parasztnadrágba bújtak, aztán a bő ujjú ing következett, szőttes kötő- vagy kötény és végül a mellény. Lábukra csizmát húztak. Legények, férfiak viselete volt még az üngebátya vagy meleging is, amely arról volt nevezetes, hogy egy-két számmal nagyobb volt viselője méreténél. Az üngebátyát nevezték melegingnek, és mellénynek is.
Télen tulajdonképpen felső meleging, nyáron pruszlikkal – legényeknek, fiatalembereknek ünneplő felső öltözete /kiskabát helyett/.

Népviseletek tárolása, ruhák tisztán tartása:
A népviseleteket tulipános ládában tartották, kifordítva. A ládában legalul az alsószoknyák, pöndők kaptak helyet, fektetve egymáson úgy, hogy a megkötőnél össze volta kötve, ez gátolta a gyűrődést. Rajtuk voltak a bőnadrágok, ingek, blúzok, mellények és legfelül a kötények.
A tulipános ládában általában a fehér vagy más néven a keményített öltözetek kaptak helyet, mert a felső szoknyák, selyem, bársony és egyéb öltözetek a szekrényben voltak felakasztva.

A ládában és a szekrényben is tartottak száraz mosószappant és dohánylevelet a moly ellen. A szekrényben lógatott ruhák is ki voltak fordítva, a szoknyák összekötve.
A népviseleteket ritkán mosták, tisztították. A fehér ruhákat, vászonterítőket, háztartási szőtteseket gyakran; ha elpiszkolódtak, kimosták, keményítették. A felső viseleteket általában szellőztették, havonta egyszer-kétszer kivitték a ház udvarára és ott hagyták - egész napra - estére visszavitték a ládába.